Zsemlye Csaba Nemzetközi Diplomás Parapszichológus, Szellemgyógyász – Karma Tashi Dordzse

Karma Tashi Dordzse

Karma Tashi Dordzse írásai:
- Zsemlye Csaba -

- Kilélegzem, hogy újból születhessek.

- Ébredni annyi, mint boldogsággal tanítani a mát.

- Egy isteni alkotás vagyok, számomra egy a feladatom, bízzak az alkotásba.

- Ki megérti az útját, az megérdemli a jutalmát.

- Felejteni annyi, hogy magamba hordozom egy életen át.
Felejteni, azt tud kinek szívében változások, vannak.

- Változással formálni életet, velejárója, a harmónia egységének.

- Bátornak lenni annyi, mikor kinyitom a szívem, önmagam felé.

- Szerénységem tükörképe, mikor meglátom isten alkotását.

- Mikor teljesen elfelejtem magam akkor élem meg a teljeséget. Ez a kölcsönhatás.

- Minden gyakorlatunk megmutatja, hogy mennyire is vagyok gyakorlatias abba a gyakorlatba, amit éppen most gyakorolok. Mivel már négy gyakorlatot gyakoroltam, azzal hogy gyakorlom, én, így csak egyet tehetek, gyakorlom a tanítást, amire engem gyakorlatiasabbá, szeretnének tenni. Mert aki gyakorolja a négy nemes igazságot az a gyakorlati életben, látja meg mennyit is ért a gyakorlása, amit ép most is gyakorol.

- Megértést gyakorolni annyi, felfedezni önmagam isteni mivoltát.

- Mikor beteg vagyok, csak nézd, hogy ki is vagyok, mert kivagyok?

- Küzdeni! A betegség ellen az, mikor a tegnapra ébredek, feledem a holnapot, és a mának változom. Ez az egészség ellenszere!

- Gyógyulásom kulcsa a megmondója, életem folyójának ringatózása, ösvényem betartása, a létnek körforgása.

- Ki egészséges, odaadása szerénységes, mert a szerény odaadása egységes, s mint egészséges.

- Segíts másokon, mert az a felejtés legjobb szere.

- Meghalni nem más, mint várni a napfelkeltét.
Megszületni nem más, mint várni napnyugtát.
Ez harmonikus és múlandó. Felejteni, mert hordozom az éjszakát, változni, mert sugárzom, mint a nap. A teljesség fényében ébredek.



- Szeretni kell, szeretni fontos, legalább annyira, mint aki odaad egy életet egy testnek, hogy létezhessen. A létezésünknek alapja a szeretet. Mely egy folyamatosan megújuló egység, ami magába hordozza a merev-hajlékonyságot, csökkenő-növekvő ritmusokat. Ritmus, ahogy a szívünk ver. A szívünk, ami magába foglalja a keringés körfolyamatát. Körfolyamat, ami állandó-változatoság erőket képviselnek. Erő, maga a lét, kinek bátorsága és ügyessége egyelő a teljességével. Teljeség –üresség, mikor a szív, dobban egyet.


Gondolat: A hegyeken túl

- Idézetek az életről, egyfajta létről, amelyek emberek lakják, és én bennük.
Megfoghatatlan, de mégis igaz, oly igaz, mint te önmagad.
Egy választ keresel, az igazi választ?
MEGTALÁLOD
Az élet fogja mutatni, te meg az életnek.
Hogy miért?
Mert Te vagy az életben, az élet meg benned.
A hegyeken túl nincs válasz, mert kérdés sincs.
Csak MEGÉRTÉS.
Tudod hogy az élet miből áll, de hogyha nem érted meg, akkor nem éled át, az életedet.
Az út, amely a hegyre visz, megérteti veled a választ, és megértést találsz.
Az út, ami veled van, amelyen haladsz, csak egy tábla mutatja a SZABADSÁGOT, ami ép a kezedbe van, de csak a hegy csúcsán látod át, mert már minden mást magad mögött hagytál.
Legyél a minden, egy a mindenben. Tudnál mindent, de csak egyet tudnál. Hogy szabad vagy.
Mert a hegycsúcson minden fölött, lenni, s mivel minden fölött vagy –érzésnek; gondolatnak; vágyaknak, akkor vagy, igazán mindenben benne, azaz egy vagy a gondolattal, érzéssel, vággyal, odaadással, szerénységgel, boldogsággal.
Minden fölött lenni az, mikor megértem önmagam mivoltát, lényegét, egységét.
Mindennel egynek lenni az, mikor megértem isten mivoltát, Buddha tanításait, cselekvéseim tisztaságát, minden lény boldogságra vágyó lelkét.
Megtalálás – Megértés – Szabadság


- Tudnál tudva az, leszel, aki vagy.
Jövő hogy mi lesz azt érzet.
Felejts és fejlődj és egyszer te is, ott leszel,
S amit hozz fogad el, mert az a jövő.

- Fogd, meg ami fogható,
Érezd, amit érezned kell,
Tanulj belőle annyit amennyi, jól esik,
És hidd el,
Szabad leszel!

- A fény…. A fény, amely éltet és buzdít. Légy önmagad. Légy nyitott és megtalálod belső önmagad, önmagadban a fényt, a belső utat.

Az út, amelyen haladunk, egy út, amelyen fejlődünk. Tekints önmagadba, önmagad sorsába, és érd el, légy együtt a fénnyel. A szeretet, amely körülvesz bennünket, minden napjában, órában, percében, csak nyújtsd ki a két kezed az ég felé, és adj egy esélyt magadnak, hogy újra gyermek légy. Egy gyermek, mely oly szép és tiszta, és szeretettre méltó.
Nézz az égre, nézz a belsődbe.
Kék az ég, bárányfelhők haladnak fölötted, és süt az éltető nap.
Adj egy esélyt magadnak

Erdő szélén szép mező, benne én és ő.
Fejünk felett kék ég és az éltető napfény,
A szeretet a belső értékek, benne én és ő.

Tudni jó, én és ő, angyalokkal táncoló, éltető erő.
Tekintete a világ felé, a bölcs ember éretté,
Egy gyermek, egy éltető erő, mely a szeretet
Lakja át benne ő.

Melyen, az égen a felhők,
Melyen, a földön a virágok,
Ő lakja és én benne.

Egy szikra mely tüzet gyújt,
Egy könnycsepp mely virágba borul,
Az élet mely szép és tiszta, becsüld
És szeresd, mert ez a fejlődés útja.

A fejlődés hogy gyermekké válj,
Mely újra megtaláld önmagad és benne őt.
Hisz gyermekeké az isten országa,
És benne őt találod meg az utat.

Hiteddel és szereteteddel, őrizd azt a belső nyugalmat és vidámságot, amely elvezet ahhoz a világhoz, amelyből jöttünk, és tartunk Ő hozzá.
Szeressétek egymást.

- Akarjad azt, amire készülsz,- hisz Benned van. Megteremteni a valóságot, amit illúziónak nevezünk. Szeress mindenkit, hisz benne találod meg az utat, ami Rád vár.,- a fény útját. Fogadd el a rosszat, a jót, és szeresd őket, hisz egyből vagytok, együtt jöttetek és együtt mentek el. Az élet megbocsátja, amit tettünk és teszünk majd, hisz ez egy vizsga, amit mindenki átél és átérez.
Szeressétek egymást, mint két gyermek és tanuljatok meg játszani, hisz abban rejlik az igazság, a szeretet, az élet. Játssz a valósággal, hisz Te magad döntöd el, hogy mit kezdesz velük. Játssz a valósággal. Tanuld meg azt, amire képes vagy és add át tudásod mindenkinek, hogy Ők is tudjanak szeretni, elindulni oda, ahova mindenki eljut egyszer. Ez a szeretet más. Amint ránézek egy tárgyra,- az nekem él, amint az asztalra, a székre vagy bármire. Ez egy furcsa érzés, egy más világ, egy jobb világ. Mint ahogy ránézek az égre, és ő mosolyog rám. „Hisz Te nem is vagy egyedül, hisz mindig veled vannak”. Nézz egy gyertyára, ahogy meggyújtod olyan, mint az élet elkezdése, és ahogy ég a gyertya –mesél Neked. Vigyázz rád és bevilágít mindent. Olyan, mint az élet. A gyertya elkezd fogyni, fogyni, az ember elkezd öregedni, öregedni, - és egyszer kialszik a láng? De hova tűnik el a gyertya, amikor kialszik? Felmegy az égbe, és ott kezd égni és bevilágít mindent,- örökké. A gyertya sosem alszik el, csak elbújik az élettől, és úgyis egyszer visszatér közénk, mert szeret bennünket és segít. Valahogy mi is ilyennek vagyunk, - mint egy gyertya.
Néz körül a világban, mit látsz? , - nem jót. Változtasd meg, hisz Te képes vagy rá, benned van az érzés és ezeket, az érzéseket ad át mindenkinek, mindennek, ami él és ez változtatja meg a világot. Sose mondjál nemet, sose mond azt, hogy nem vagyok képes rá, hisz ez Téged megakadályoz mindenben, hisz az emberi szó a saját teremtésed szava. Próbáljatok meg szabadon élni, ahol nincs benned olyan gát, ami téged megakadályozna. Tudom hogy ez nem könnyű, de tegyétek, hisz nekem sikerült és ezt szeretném mindenkinek átadni, megtanítani Nektek, hogy Ti is megtaláljátok a fényt. Vár rátok, mert szeret és él, mint minden. Szeressétek egymást.

- A gyermek a tiszta gyermek. Hisz ők a felnőttek, a felnőttek az idősebbek ők a gyerekek.
Hogy egy gyermek mit tud, „az ön maga” a legfejlettebb és a legbölcsebb, és tudod miért? Mert ő még tiszta! A tudás, ami rejlik benne, az élet megadta neki mindent, ami kell. A szülők nem fogadják el azt, amit a gyerek képes, hisz az idősebbik mondja, „én többet tudok nálad”. Pedig ez nem így van. Az ember minél fiatalabb annál bölcsebb, szeretetre méltó, és érzékeny.
Néz egy gyermeket, ahogy játszik, és látod hogy milyen érzésekkel, milyen felszabadultan játszik, mint egy madár. Sokan nem tudják, hogy neveljék gyermeküket. Pedig a gyermek neveli a szülőket, a szülőktől pedig az átat érzéseket és az életet tanítja vele. A nem jó szülő, érzéki hiányos, játszani nem engedő, és a gyermeket arra tanítja, hogy olyan legyen, mint ő maga. Ez nem helyes. A gyermek olyan lesz nagykorára, ahogy született, ahogy tanítja az élet.
Az igazi játék, ami az életbe megadatott, a természet, az erdők, a növények, a virágok. A gyerekek az erdő közepén vannak, fogják egymás kezét és szaladnak, fogócskáznak, nevetnek. Nyáron kispatakban fürödnek, virágot szednek, és koszorúkat készítenek egymásnak. Télen hógolyóznak, csúszkálnak, és fürödnek a hóban. Már elképzelve is olyan szép nem? Valóságban a megtestesült élet, játék, és a szeretett. És még miket tudnak a gyerekek? Én is gyermeknek érzem magam, remélem te is. Hisz még nem késő, és az egész egy pillanat műve.
Ha úton vagy, és meglátsz egy óvodát, és ha odakint játszanak a gyerekek, kérlek, állj meg és nézd őket. Meglátod hogy milyen az élet, hogy milyen az élet.

- A valóság – illúzió, az illúzió – valóság. Tegyél különbséget, hogy neked mi a jó, és ne gondolkodva, hanem érzésekkel tedd azt. Amit az emberek illúziónak neveznek, az a valóság. Hogy mi is a valóság? Te önmagad, egyben, érzésben, lélekben. Megtanulni újra azt, ami bennünk volt, vagy van. Ismerd meg valójában önmagad, hisz abból meríted tudásod. Játssz! Engedd el magad úgy, ahogy a fa elengedi a levelet. Az érzések, amik elindulnak egy úton, fogadd el és érezd át te is. Ne félj, hisz veled vannak. Az érzésekkel tudsz szeretni, elfogadni, gyógyítani és élni. Úgy élni, ahogy élni kell. Ez nem a hétköznapi érzés, ez más. A hétköznapi érzéssel nem bírod elfogadni a rosszat, nem tudod szeretni, akit nem szeretsz. És tudod miért? Néz tükörbe………….. Látod!………… Nézd magad, és gondolkozz el, hogy te milyen vagy, hogy az emberek elfogadnak-e, szeretnek-e, téged……………… Látod! Ennyi az egész. Szeresd őket, hisz téged is szeretnek és elfogadnak. Bízz benne! Az igazi valóság olyan szép, színpompázó fények, virágok, vízesések, hatalmas nagy hegyek és éneklő madarak, - olyan szép így együtt. Tele vidámsággal, szabadsággal, és te a valóságban meg tudsz mártózni a szép tiszta tóban, szedni virágokat, hegyet mászni, és együtt pompáznál a fényekkel. Hát nem csodálatos? Próbáld ki, adj egy esélyt magadnak és meglátod, nem fogsz csalódni benne. Nézz, nézz egy növényre, érezd át, amit ő érez, lazítsd el magad, legyél nyitott és gondold el, milyen növénynek lenni…………..Látod, már máshogy nézel mindenre, pedig hidd el a növény, szeret téged, vigyázz rád, és segít. Ez mindig legyen benned és viszonozd, amiket ő ad. Rájönni, és rádöbbenni az életre, amiben élsz. Hogy miért születtél meg, és miért halsz meg. A válasz benne van a kérdésben is.
Azért születtünk, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és azért halunk meg, mert a vizsgát, - az élet vizsgáját rakjuk le.

- A képzelet határtalan. Képzeld el és már ott vagy.

- Eleinte ilyen vagyok, és utána változok.
A változás. Mennyi idő alatt lehet változni? Milyenre? Tegyél egy lépést. Megváltoztattad magad. Hogy? Testben, lélekben, helyzetben. Belül is így kell változni. Hogy? Gyere, megsúgom neked. Az ember bármit is tesz, megteszi. Van egy szék, és ő úgy gondolja, hogy a székből karosszéket készít és elkészítette, megváltoztatta. Ez nagy feladat, de mégis kicsinek tűnik. És magát, önmagát megváltoztatja? És gondolkodik. Igen, ellehet gondolkozni rajta. A gondolat, az érzés kiengedése, nyitottsága, - ez alakít!
Szellemileg, testileg. És már tettél egy lépést.

- Az ember a semmittevésben
A semmittevés a legnehezebb munka, amit szellemi erőnek neveznek. A semmi – egy álom, egy álomutazás bárhová, bármikor, bárkivel. El tudsz menni egy más világba, a Te saját világodba. Önmagadba, magadat megismerni, ami belül van, és ami kívül nem tükröződik. Ez elég nagy feladat és még a semmibe is belefér.

- Idézetek a hegyről

- Ha százszor, egyszer. Ha egyszer, százszor. Az idő, amibe élünk rövid, hosszú, ki-kinek. Neked! Egy hangyának, egy embernek. Amíg élsz, használd ki, élvezd, amíg idő van rá. Idő? Mennyi? Dönts! Dönts el, amíg élsz, ha döntöttél, az egy út, a Te utad, ami Rád vár.

- Forgasd, amíg forgathatsz. Forogni? A világ közepe. Elérni mindent, ami elérhető. Tanulj! Tanulj forogni. Megforgatni.

- Nézz az égre és meglátod, amit meg kell látnod. Keveset, sokat. Tőled függ. Mennyit fogadsz el. Amit mondanak, cselekednek, bízva tesznek, Tőled függ.

- Fogadd el, ami van. Honnan tudod, hogy létezik, valóban igaz e? Ha elfogadod, létezik. Hisz Te is létezel és mi is, létezünk. Ők miért nem létezhetnek? Valóban igaz, valóban valóságos? Nézz magadra, nézz másokat és meglátod.

- A szeretet. Szeretsz? Valóban szeretsz, és mosolygok.

- Ha rajzot mutatnak, ne a rajzot nézd, hanem azt az illetőt, aki mutatja. Azon kirajzolódik, hogy milyen a rajz.

- A madár. Valóban Te vagy? Szállsz, énekelsz és repülsz a magasba. Próbáld ki, hisz neked is van szárnyad, énekelni és repülni tudsz. Ugorj, Veled vagyok.

- Alszol, mélyen alszol, a tekinteted a semmibe néz. Álmodsz, a semmit álmodod. A semmi egy szó, és tudod.

- Viszlek árkon-, bokron is túl. Merre megyünk? Ne gondolkozz, mert megyünk.

- A vége, az eleje, ez egy kör, egy kocsikerék, ami Téged visz előre.

- Anya és gyermek – egyek. Adtam neked egy szeretetet, hogy megszüless. A gyermek átöleli az édesanyát.

Rejtvény:
Fehér ruhába vagy.
Átkel úszni egy mocsáron egyik partról a túlsó partra, úgy hogy fehér maradj.
Megfejtés: Ruha a mocsárba maradt, de a ruha megvédet a mocsártól és így fehéren /tisztán/ tudtál kijönni a mocsárból.

Gondolat:
Fehér = Lélek
Ruha= Test
Mocsár= Élet
Úszni= Idő
Egyik partról a túlsó partra= Születés és Halál

Magyarázat: minden élőnek átkel úszni a mocsarat. De nagyon fontos hogy mikor kijövünk az élet mocsarából tiszta szívvel /lélekkel/ tudjunk tovább haladni. Elfogadott tény hogy a ruha, azaz a testünk az életé és mikor kimászunk a mederből, akkor visszaveszi, ami az övé. A ruhát kölcsönkapjuk, és mivel kölcsönbe van ezért sokkal jobban vigyázni, kell rá, ne hogy kiszakadjon úszás közbe. Ezt, azt jelenti, mikor megbetegszünk. Az idő múlása, ahogy elér minket is, úgy a rajtunk lévő ruha is egyre megviseltebb. Egyre rongyosabb fakóbb ezzel is mutatja, hogy közeledünk a túlsó part felé. S mikor kimászunk az élet mocsarából a ruha, ott marad egyesülve azzal a gondoskodó élettel, aki terelgette és óvta szeretetteljes lelkünket. Ezért vigyázzunk rá, mert ez a ruha óv és segít az élet sürgő forgó örvényein, nehézségein. Egészségesé válni azt jelenti, óvni és becsülni mindazt az ajándékot, amit kaptunk az élettől. Az élet törődik a lelkünk sorsával ezért is kapott, oly szép ruhát. Nekünk csak az a feladatunk hogy óvjuk és becsüljük meg azt. Őrizzük meg a tiszta csodát mikor a születéskor, hozzunk magunkkal, és vigyük tovább a túlpartra, hogy ott is ragyogjon a tisztaság s a velejáró törődés, óvás, megértés, alázatosság, szerénység, fényből fakadó szeretet mely úgy fényesedjék, mint mikor lelkemre reáadták, a ruhát.

Napi reggeli gyakorlatok

Van két kezem,
Van két lábam,
Van két szemem,
Van két fülem,
Van egy hangom,
Van egy értelmes tudatom.

Van két kezem, amivel adhatok,
Van két lábam, amivel járhatok,
Van két szemem, amivel láthatok szép dolgokat,
Van két fülem, amivel hallhatok szép dolgokat,
Van egy hangom, amivel mondhatok szép dolgokat,
Van egy értelmes tudatom, amivel felfoghatom mindezt a csodálatos isteni ajándékot, amiben részesülök.

Mert ha egy is hiányozna azaz:
Mozgássérült lennék,
Vakságban élnék,
Süket lennék,
Néma lennék,
Vagy értelmi fogyatékos akkor nem részesülnénk ezek be az adományokba. Pedig akik valamilyen hiányba szenvednek azoknak nagyobb az értékrendszerük önmaguk és a környezetük felé. Ez pedig azért van, mert tudják, azt hogy, Nincs. Valami hiányzik az életükből, de mégis nagyobb bennük az alázatosság és a bölcsesség, mint bennünk. Az élet mindenkit megajándékoz hol bátorsággal, szerénységgel, hol ügyességgel. De egyet sose feledjünk, hogy minden nap mikor felkelünk, adjunk hálát Istenek, hogy részesülhetek ebbe a csodálatos világba, amibe élhetünk, mivel hogy láthatom, halhatom, mondhatom, érezhetem, és felfoghatom az életet, amibe élhetek. Ajándék ez, nem más. Ez egy valóságos Boldogság.
Minden nagy fájdalom eltörpül a felett, ami az előbb szólt. Csak helyezzük szembe a mindennapi fájdalmunkat azzal az érzéssel, hogy hiányzik valami belőlünk!
Mikor nem részesülök az élet csodáiban!

Mindig a mérlegelés a helyes döntés mikor felültudunk, kerekedni valamin, ami fáj, számunkra rossz lelki és testi problémákon.
Legyünk nyitottak a környezetünk felé és mérlegeljük a gondolatainkat, érzéseinket.
Mert ha így tesszük, akkor az életünk sokkal de sokkal Boldogabb lesz, mert nem fog az ember Önsajnálatot gyakorolni. Mivel a problémákon felül tudunk kerekedni. Megértjük a mondani valóját, lényegét, egységét a problémának és megtanít, arra hogy jobban szeressük magunkat, s egyúttal a környezetünket.
Ez már egy igazi csoda, amivel saját magunkat gyógyíthatjuk és szerethetjük.
A csoda nem más mind a saját gondolatunk és csodálatos lelkünk, amivel rendelkezhetünk!
Tegyünk mi is egy kicsi csodát magunkkal, minden nap úgy, hogy nem feledjük az ajándékokat, amit az élet adott nekünk.
A Megértést!

Tápláló megértés.
A vendéglők tárháza, amibe megjelenek a jók és rosszak. Tulajdonosai, akik tanítják és táplálják az élő lelkeket. De mire? Egy kérdés, ami felmerül. Amire nem jön válasz. Csak az élet történéseiben, folyamataiban láthatjuk meg. Ez a megértés. Megérteni nem más, mint megélni ezek folyamatait. Hát akkor most is éljünk meg egy kis folyamatot.
Isten vendéglője
Korog a gyomorom, mondtam magamban útközben. Betérek egy vendéglőbe, ha az utamat szegezi majd. Megyek –megyek a hosszú ösvényen és egyszerre csak messziről, látok egy kis vendéglőt. Szerénykés a külseje és kicsi is. De nekem most mindegy, mert éhes vagyok. Benyitok. Látom csak egy-egy ember, ül, a jó pár asztal mellett. Szerénység tükrözi a berendezést és felettébb csendes a hely. Leülök egy asztalhoz, ami rálát a pultos kiszolgáló részhez. Látom, jön a pincér. Egy mosolygós fiatalember, aki a kezében fog egy étlapot és kedvesen átjutja nekem. Tessék parancsolni, mit hozhatok? Mondja illedelmesen a pincér. Belemélyülök az étlapba és látom, hogy a kínálat házias jellegű és éppen az én ízléseimhez, tartozó ételek sorakoztak az étlapon. Kérek egy csontlevest cérnametélttel, és egy, hmm… egy kicsit gondolkodok, mert oly sok finomságok vannak ideírva, mondom éppen a pincérnek. Ő pedig mosolygósan csak azt feleli bármelyiket is, válassza mind nagyon ízletes. Javasolhatok egy ételt? Mondja nagy bölcsességgel. Én azt felelem. Hogy igen, mert ami itt fel van sorakoztatva, nehéz dönteni. Erre így válaszol. Én tudnám ajánlani a ház specialitását, mégpedig egy magyar tálat, ami telis tele van főt zöldségekkel sült halakkal, húsokkal és mellé tálaljuk egy igazi parasztos kenyérjellegű cipót, kovászos uborkát és egy nemes vörösbort. Én közben nagyokat nyelek, mert már igen üres már a bendőm. Folytatja a felsorolást a pincér. Desszertként pedig egy házi rétest tudnék ajánlani. Erre én. Hát az, fenséges lenne, úgy bizony. S okosan bólogatok az összes mondatára, amit eddig felsorolt. Akkor hozhatjuk? Feleli a pincér. Erre én. Igen, köszönöm. Visszaadom az étellapot a kezébe és látom, hogy csak áll, mintha várna valamire. Egy kis idő is eltelik de még mindig vár az asztal mellett. Megszólítom. Valami nincs rendbe? Erre így felel. Minden a legnagyobb rendbe van. Akkor hozhatjuk? És még mindig ott áll az asztal mellett. Igen hozhatják a rendelést, válaszolom. De még mindig ott áll. Ránézek az arcára értetlenül. Ő pedig mosolyogva néz vissza rám. Egyszerre csak odahajol hozzám. Mondom, hozhatjuk az ételt? Suttogja a fülembe. És még azt is hozzá teszi, hogy magára gondoltam hogy mi ketten kimegyünk a konyhába és elkészítsük, az ételt s segítek kihozni. Én csak hallgatom nagyra nyílt szemekkel, mert még én ilyent nem hallottam. Hogy valaki betér egy vendéglőbe, és magának kell elkészíteni az ételt? Jár az agyam ész-nélkül. De ez semmi. Hallgatva a többi suttogást, ami a fülembe szólnak. Ja és még szeretném azt is mondani, hogy dupla adagot készítsen mindenből, mert ez így szokás. Hát én erre teljesen meg rökönyödtem. Elkezdek gondolkodni. Ha én enni akarok nincs más lehetőség. Megoldom a feladatot. Fölálok a székről és mondom neki. Akkor mehetünk, mert bizony én éhes vagyok, és biztos segítenek nekem ugye!? Nyugtatom magam. Így felel a pincér. Igen. Betérünk a konyhába. Látom a szakácsot, van, nyugodva tapasztalom, hogy nem lesz itt olyan nagy munka. Ezen gondolkodván oda lép a szakács, és a kezembe ad egy kést. Na én erre felelem magamba, előre ittam a medve bőrére. A szakács, aki nem bőbeszédű és a pincér, aki már visszatért a többi vendéghez, nem lesz itt beszélgetés csak munka. És ez így is lett. Aprítottuk, vágtuk, pucoltuk, főztük, sütöttük. A munka közepén gondolkodván, arra, hogy mennyi munka is van egy jó étel elkészítésével, jobban becsülni fogom azokat, akik minden nap ezzel foglalkoznak. Látva és persze átélve mindazt, ami itt a konyhába történik, mert bizony a tyúkot élve kaptam a kezembe és a halat is. Sok –sok gondolat és érzés futott végig keresztül rajtam mikorra végeztünk az ételek készítésével. Egy bizonyos. Hogy mennyire is tisztelni – becsülni kell az életet! Látva, hogy kész az étel így felel a szakács. Jó munkát végeztünk, íme lehet asztalhoz ülni. Ez a szó már nagyon jól eset, mert éhes az ember a munka után, sőt, én még éhesebb is vagyok, mert, már amikor bejöttem a vendéglőbe éhes voltam. A pincér újra megjelent, és ahogy megígérte, segítet kihordani az ételeket. Mikor közelítek az asztal felé, látom, megvan, terítve, de nem csak nekem, hanem egy másik étkészlet is van az asztalon. Megkérdezem a pincért. Én csak egyedül jöttem. Nem várok senkit!? Ő csak erre így felel mosolyogva. Mivel hogy két adagot készítettem ezért a vendéglő tulajdonosa foglya a másik adagot elfogyasztani önnel. Ki ő? Kérdezem érdeklődve. Az isten. Feleli a pincér. Az isten? Válaszolok vissza. Igen, Ő. Feleli. Hát én ezt nem is gondoltam… és egy kis szünet után mikorra feleszméltem a pincér válaszára, nagy öröm és boldogság töltötte be szívemet. Végig futott rajtam mind az, amit a konyhában átéltem, és egy következtetésre jutottam. Az pedig hogy milyen nagyszerű, olyan dolgokért munkálkodni, aminek a végkifejlet pontja a boldogság és ezt a teremtővel oszthatom meg. Étkezik abból, amit elkészítettem. Egy asztalnál ülök vele. De felmerül egy kérdés számomra. Mint ahogy minden vendéglőbe, fizetni is kell!? És erre nem jön válasz. Csak megértés. S mikor ezekről gondolkodom, oda hajol a pincér, és a fülembe súgja. Én, a vendéglő tulajdonos fia vagyok, Jézus. Elmélkedj az átélt eseményeken, amiken keresztül mentünk és megmutatja számodra az utat, amit oly régóta keresel. Mondta bölcsen. Egy könnycsepp hullik le a szememből és egy érzés, ami gondolattá fogalmazódik, az pedig így szól: egésznap dolgozunk és csak a fél bért kapunk, mert a másik fele biztosíték a mennyek felé. /egész bérért veszek egy kenyeret s felét, odaadom a szegényeknek/. Ez a jutalom a megérdemelt munkákért. Szóltam fel hangosan mikor elért engem a felismerés. S a következő pillanatban belép az ajtón, a vendéglő tulajdonosa. Boldogság tölti be szívemet. Jó ízűen elfogyasztjuk az ételt.
Jó étvágyat felelem, s Ő így felel egészségünkre.

Sátán vendéglője
Egy üzleti útról hazafelé tartva megéheztem. Már kezdet este lenni és már régen volt az ebédidő. Így betértem az éppen előttem álló vendéglőbe. Nem volt nehéz megtalálni, mert már elég messziről világított már a reklám táblája, és elég nagy is volt ráadásul. Belépek az ajtón. Már az ajtó mellett álló hölgy elkéri a kabátomat, és egy üres asztalhoz visz, ami elég nehéz volt találni, mert elég sokan voltak. Leülök a székre. Körülnézek. Mindenszínpompa fény és úrias kiszolgálás, mert aztán körül legyeskedtek engem minden jóval és kedvességgel. Mondom magamban. Mekkora egy vendéglő biztos jól megy neki, telis tele asztalokkal s mind tele van. Biztos finom az étel. Bíztatom magam. Látom, jön hozzám a pincér. Így szól. Kedves uram, nálunk minden finom és fenséges. Válasszon az étlapból bármit, mi azonnal elkészítjük önnek. S hamár választott, akkor csak szóljon, hogy pincér! És mi azonnal ott termünk. Mikorra kimondta az utolsó szót elviharzott. Kinyitom az étlapot. Telis tele minden finomságokkal, ami szem száj elképzel. Mindenféle étel, ismerős és ismeretlen. A választás nem lesz könnyű, mert amelyik szóra rá nézek, mindjárt a képzelet beindul, az ételek formájára, és illatára. Kiválasztok egy bőség tálat, úgy is minden van benne, tudok rajta válogatni. Mondom magamban. Felemelem a fejem és ránézek a pultra ahol már a pincérek, sorakoznak és várják a megrendeléseket. Hangosan megszólítom a kiszolgálót, aki volt már az asztalomnál. Pincér! Alig hogy kimondtam már ott is volt. Az egyik kezében egy toll a másikban pedig egy papír. Várta a rendelést hogy felírja, arra a különleges papírra, amit én oly nagyon megnéztem a kezében, mert úgy festet mit egy szerződéses papír. A munkahelyemen már láttam már hasonló kinézetű papírost. Kezdtem gyanakodni az egész rendelésen, mert ez a kis kitérő egy kicsit elbizonytalanított, hogy arra a papírra írjon nekem valamit. De nagyon éhes voltam, és körbenézve láttam a sok embert, kezdem megnyugtatni magamat, hogy nincs semmi baj, mert ennyi embert nem lehet becsapni, félrevezetni. Így hát sóhajtok fel hangosan, lehet rendelni. A pincér egy kicsit idegesnek tűnt hogy miért tétovázok és forgatom a fejem. De látva, hogy kérem a bőségtálas rendelést, mindjárt jobb kedvre derült, és egy kis gúnyos mosolyt láttam mikor visszafordulva elindult a konyha felé. Essem, érdekel. Nyugtatom magam. Éhes vagyok, és egyébként is sietnék haza, mert nem jól érzem magam ettől a helytől. Alig telt el tíz-húsz perc máris hozták a rendelést. Tele finomságokkal, tengeri halak, szárnyasok, húsok, mártások, köretek. Látva a sok finomságot, mindjárt jobb kedvem kerekedett. Teljesen elmerültem az étkezésbe és nem figyeltem semmi másra, pedig történt e közbe valamik. Mikor már az étkezés vége felé várja, felnéztem arra lettem figyelmes, hogy elég gyorsan megfogyatkozott a vendégek száma. A konyhában elég hangos zsivaj szűrődött ki, ami meglepet engem, mert a konyhában ennyi hang nem szokott lenni főleg nem férfi és női hangok vegyesen és ilyen sok. Újra elfogott engem a kétségbe esés, mert megkértem a pincért hogy számlázzon, és ugyan azt a papírt hozta ki, amivel a rendelést is fölvette. Megszólított. Kedves uram jöjjön velem, mert itt nem kézpénzzel fizetnek, hanem, ledolgozott munkával. Hát én erre teljesen lefehéredtem, mert a pincér mellett igen nagy emberkék álltak és nemigen voltak mosolygós kedvükbe. Hát igen az ajtó nyitáskor még a kabátot is leveszik rólunk, és kedvességgel nyújtanak kiszolgálást, és most pedig teljesen az ellenkezője történik. Mondom magamban. Nincs menekvés tennem, kell, amit mondanak. Elindulunk a konyha felé, ahol a hangok, szűrődtek kifelé. Belépünk az ajtón. Látva a sok mocskos edényt és a piszkos tálakat, hogy micsoda munka folyhatott itt, s mikor ezt gondolom, bevillan a fejembe, hogy az ételt, amit kihoztak nekem, az innen származik. Teljesen kikészültem már a gondolattól hát még a látványtól, ami ezután következett. Beállítottak egy mosogató tálca elé és mosogatnom kellett hatalmas nagy edényeket, rengeteg tányérokat. Elégé el voltam keseredve a sok munka látván, és még az is hogy már csak elméletileg jó étkezés után dolgozzak az meg teljesen kilátástalanság érzése fogott el. Mosogatás közben bejött a vendéglő tulajdonosa és azt mondta mindenkinek –mert, bizony sokan voltunk a konyhába- hogy csak dolgozzanak, mert lesz még szennyes behordva elég sok. Ahogy kimondta ki is fordult a konyhából és nagyokat nevetett, olyan ördögi kacajjal. A sok mosogatásnál sok minden megvilágosodott ellődtem. Mennyivel más mikor munka után étkezik az ember. Tudva, azt hogy mit is eszik, mert ha maga készíti el az ételt, akkor minden egyes mozzanatot megél és tud. A legfontosabb, pedig az hogy az embernek a lelke mit is visz magával, ha végez a munkával! Itt ebbe a vendéglőben csak rossz érzéseket, és fájdalmakat, hogy ennyi embert betudtak, csapni és hazudni nekik. Persze, köztük engemet is.

Tanulság, az hogy a megértés életszerű helyzete, megvilágítja bennünk azokat a képességeket, amivel rendelkezünk. Képesség, velejárója a tapasztalat dinamikus körfolyamatinak. Ahogy a nappalból az éjszakába haladunk. De tudnunk kell, azt hogy megélni egy folyamatot, és tapasztalatokat gyűjteni, nem más, mint az elfogadás és odaadás ösvényén haladni. S nem feledni a megélt, átélt, érzéseket, ami a lelkek tanítását szolgálja.
Akár egyik akár a másik helyen tartózkodunk. Lényeg az, hogy tanuljunk belőle, és mikor kell, legyen intő példa az ember számára.


Buddhizmus




„ A HAT SZENT SZÓTAG”

OM-MA-NI-PAD-ME-HUM

Az OM-ban megnyitjuk a Mennyei Birodalom kapuját, szellemünket ama lényekre irányítva, akik tökéletességükbe vetett hitük megszállottjai. Hasonló módon irányítjuk szellemünket a többi világ lényeire: MA-ban a harc megszállottjaira, NI-ben a szenvedő emberekre, PAD-ban a gyötrődő állatokra, ME-ben a szenvedő lelkekre, HUM-ban a poklok kárhozottjaira.



A meditáló tanítvány szívében a mantra recitálása következtében megszületik a Nagy Irgalom világító alakja. Tudata megtelik a Mérhetetlen Fénnyel, és a változások világának jajkiáltásai átváltoznak a Hat Szent Szótag hangjaivá.

OM= Istenek Világa: fehér
MA= Titánok Világa: (acél) kék vagy (méreg) zöld
NI= Emberek Világa: sárga (irigység)
PAD= Állatok Világa: (fű) zöld vagy (tenger) kék
ME= Preták (szenvedő lelkek Világa: vörös (tisztítótűz)
HUM= Poklok Világa: fekete

A „Hat Szent Szótag” OM-MA-NI-PAD-ME-HUM sok ezerszer papírtekercsre írva (vagy nyomtatva) a tibeti imamalmok (ma-ni khor-ló) „lelke”

Padmaszambhavához intézett tibeti fohász

Hozzád fohászkodom udjánai Mester, minden Buddhák megszemélyesítője, minden Buddháknál gyorsabb segítő, aki ígéretet tettél Tibet megvédésére. Magasztallak, és szívem mélyéből feltörő erővel kiáltok Hozzád: tekints le Mennyei Birodalmadból!
Ó Padmaszambhava! Sötét időkben, amikor a védelmező istenségek elűzettek, és helyükbe démonok léptek, segítsd a Védőistenségeket és Hegyi Szellemeket, hogy trónjukat újra elfoglalhassák!
Ó Padmaszambhava! Ha ördögi emberek és démonok uralkodnak, segítsd diadalra az Istenségeket!
Ó Padmaszambhava! Ha a Védőistenségek esküiket és fogadalmaikat megszegni készülnek, kötelezd azokat esküik és fogadalmaik megtartására!
Ó Padmaszambhava! Ha féktelen szellemek tombolnak, vess gátat tevékenységüknek, kényszerísd valamennyiüket: esküdjenek, fogadják meg, hogy védelmezni fogják a lényeket!
Ó Padmaszambhava! Ha az emberek lelkét ördög szállja meg, szüntesd meg a rontást, hozz szabadulást!
Ó Padmaszambhava! Ha félrevezetett emberek a vallást fenyegetik, akadályozd meg működésüket!
Ó Padmaszambhava! Ha idegen hatalom Tibet függetlenségét veszélyezteti, törd meg a gonosz hatalmát!
Ó Padmaszambhava! Ha minden irányból katonák és fegyverek fenyegetik a világot, kényszerísd a támadókat visszavonulásra, állítsd helyre a békét!
Ó Padmaszambhava! Ha az erényt oltalmazó Istenségek az esendő embereket végzetes, új betegségekkel büntetik, szereteted és új gyógyszereid hozzanak gyógyulást!
Ó Padmaszambhava! Ha a pásztorok jószágait, és a földmívesek termékeit veszély fenyegeti, hárísd el a vészt, és sokasítsd meg a javakat!
Ó Padmaszambhava! Ha a föld állataid, és növényeit pusztulás fenyegeti, ha az emberiség boldogulása veszélybe kerül, állítsd helyre az egyensúlyt!
Ó Padmaszambhava! Szerencse és béke legyen a lények osztályrésze, halmozódjék az erény, sokasodjanak a jóakaratú emberek!
Ó Padmaszambhava! Segíts a Szamszárában bolyongó tudatlanoknak, halálunk után vezess mindannyiunkat a Boldogság Birodalmába!
Ó Padmaszambhava! Támogasd Buddha követőit – akik helytelen meditáció következtében tévútra jutottak – ismerjék fel az igazságot!
Ó Padmaszambhava! E világon és a túlvilágon, a Bardóban ne hagyj el minket. Légy támaszunk a nehézségek közepette most és mindenkor!

Köszöntsön ránk boldogság!



Tibeti válogatott mondások

Saskja egyházfejedelem szerzetes: Ananda Dvaja Shri Bhadra


A meg nem zavart tyúk sok tojást rak.
A mozdulatlan páva szép uszályt mutat.
Szelíd paripának könnyű a járása.
Szentnek nyugalma, jelzi bölcsességét.


Dicséretnek nem örülni,
Gáncs miatt nem szomorkodni,
Erényét s erőit valóban ismerni:
Ezek a hatalmas jellemzői.


Ahol a mindenható (a Buddha) jelen van,
Ki tekintete ott másvalakire?
Ha felkél a nap, a fénylő csillagok közül egy sem látható többé.



A bolond henceg képességeivel,
A bölcs csöndben használja azokat;
Víz színén hánykódik a szalmaszál,
És mélybe merül a drága ékkő.

Csak a korlátozott szelleműek tesznek különbséget:
- ez barátom, amaz ellenségem. -
Kinek szelleme szabad, mindenkit egyaránt szeret;
Mert bizonytalan, ki lehet inkább hasznára.

A tökéletes olyan, mint a nemesfém,
Nem változik semmiképpen.
A jellemtelen, mint a mérleg nyelve álladóan inog.

A sok szó veszélyek forrása;
Hallgatással kerülhetjük el a szerencsétlenségeket;
Mivel fecseg, kerül a papagáj kalitkába,
A többi madár, mivel szótlan, szabadon repül.



A legnagyobb kincs a könyörületesség;
A legnagyobb boldogság a szellem nyugalma;
A legszebb ékszer a tapasztalás;
A legjobb barát, kinek nincsenek kívánságai.

Emberek, kiknek csekélyek szellemi képességeik,
De kik nagy dolgok szolgálatába szegődnek,
Jól fejlődnek.
Csekélyke valami egy cseppnyi víz,
De soha ki nem szárad, ha a tengerrel egyesül.

Szót, amely sebez, kerülj,
Még ellenségeiddel szembe is;
Mert biztos, hogy az átok reád hull vissza,
Mint a sziklára a visszhang.

Ha nagy művet akarsz véghezvinni,
Keress megbízható társakat;
Ha erdőt akarsz fölégetni,
Úgy szükséged van a szél segítségére.

Elmélyedés, tudás nélkül, egy ideig hasznos lehet,
Végül azonban nem vezet igazi győzelemre.
Aranyat és ezüstöt, bár tökéletesen föl lehet olvasztani,
Mégis ha a tűz kialszik, ismét merevekké válnak.



„A bölcsesség Pillére” című gyűjtemény. Szerzője: Nagarjuna

Aki a dolgok valóságos természetét fölismeri,
Mi szüksége van az ilyennek tanítóra?
Aki a betegségből meggyógyult,
Mi szüksége van az ilyennek orvosra?
Aki a folyamon már átkelt,
Mi szüksége van az ilyennek csónakra?

Az asztronómus kiszámítja a hold és csillagok járását,
És előre hirdeti azután útjukat;
De nem tudja, hogy otthonában asszonyai egyenetlenségben, rosszul élnek.



Evés, alvás, félelem és szaporodás,
Ember és állat közös ismérvei.
Csak vallásos gyakorlatai által emelkedik az ember
Az állat fölé;
Hogyne volna tehát vallás nélkül, az ember olyan, mint az állat?

A tennivaló sok, az élet rövid,
És élte tartamát senki nem ismeri.
Tégy, mint a hattyú, mely tejet nyer a vízből,
És járd az ösvények legjobbját.

Ha úgy is látszik, hogy hold és csillagok
A föld ékességei, mégis ha a nap lenyugodott,
Éjszaka kezdődik.



A művészet értése, a kezek ügyessége,
Csak arra valók, hogy napod jól teljék.
A léttől való megszabadulás tudása azonban,
Az igazi bölcsesség.

Amit nem szeretnél, hogy véled tegyenek,
Azt ne tedd mással.

Olyan a balga, mint a hullámok könnyű játéka,
Minden tette nyomtalanul tűnő.
A bölcs csiszolt ékkőhöz hasonlatos,
Legkisebb ténykedése is maradandó.

Sokkal, jobb bölccsel, jámborral, igazzal
És megelégedettel fogságban időzni,
Mint együtt uralkodni gazemberekkel.



„Válogatott Mondások” Kazi Dawa-Samdup láma gyűjtötte össze.

Rövid az irgalom legmagasabb rendű ösvénye,
Mely a győztes birodalmába vezet.
Gyorsabban jut előre az irgalmas, vágtató paripánál,
Ha minden önzés idegen tőle.

A könyörületesség bő termést hoz a következő létben.
Minden emberi boldogság szülőanyja az ártatlanság.
A türelem olyan ékszer, mely mindenkit ékesít.
A szorgalom a tökéletességhez vezet.
A dhjana (elmélyedés) megtisztítja a homályos szellemet.
Az elme fegyvere legyőzi az ellenséget.
Ne gyönyörködj ellenségeid halála és szerencsétlensége felett.
Ne hencegj akkor sem, ha Indrához volnál hasonlatos.



Sokan vannak, akik bensőjüket fordítják kifelé;
Sokan vannak a fecsegők.

Légy szelíd, és jóakaratú, ha magasba törsz;
Dicsérd erényeit annak, kit barátul megnyerni kívánsz.

Magabiztosokkal, ne vitázz.
Szerencsésekkel ne versenyez.
Bosszúra szomjasakat le ne becsülj.
Hatalmasoknak ellen ne állj.

Ne áruld el túl hamar szívednek vágyát.
Nagy mű végzésénél nem válik hasznodra a bátortalanság.
Ne irigyeld a jámbor jámborságát.
Ki rosszat tervez, tanácsot attól ne kérj.



Megszentelt rendben is él a gonosz;
A gyógynövény mellett a mérges is megterem.

Mozdítsd el a hegyet, hatástalan lesz olyanokra, kik pihe érintéstől is felnyögnek.

Aki minden sikert magának könyvel el,
De a legkisebb sikertelenségért is másokat okol;
Ki mindig az után kutat, mi hibát követnek el a
Tanultak és igazak, az ilyen varangynak természetét örökölte.

Hitetlennek hitről beszélni
Annyi, mint mérges kígyóval édes tejet itatni.

Ha ruhád százszor is mosogatod szennyes vízben,
Tisztább az nem lesz.



Aki ostobát dicsér, dicsérete méltó
Értékéből von le.

A legrosszabb rossz a nem tudás;
A bölcsesség képes csupán felette győzedelmeskedni –
És bölccsé csak fáradhatatlan törekvés által válhatsz.

Aki a tanokat kívülről tudja, de nem gyakorolja,
Hasonlatos az olyan emberhez, ki lámpát gyújt,
Majd szemeit behunyja.

Ki lehet bizonyos afelől,
Hogy a holnapot megéri?



Hogyan lehetne jogos védtelen lényt megölni,
Oly lényt, mely védekezésre képtelen?

Hagyd el a rossz szokásokat akkor is, ha arra
Atyáid tanítottak.
Gyakorold a jót még akkor is, ha ellenségeidtől
Tanultad azt.
Hiszen nem nyeled le a mérget akkor sem, ha anyád nyújtja,
És az aranyat ellenséges kézből is elfogadod.



Aktuális információk:




 
 
© 2008 Zsemlye Csaba - Minden jog fenntartva!